Immár évszázados vita zajlik az azték emberáldozatok hátteréről és mértékéről, különösképpen arról, hogy hány embert áldoztak fel az azték főváros főtemplománál (lásd az Emberáldozatok az azték Templo Mayorban című blogbejegyzést). A Templo Mayornál 1978-óta folyó ásatások során több helyen is bukkantak feláldozott emberek maradványaira, de a legutóbbi hónapokban valami egészen új került napvilágra. Az ún. huey tzompantli, azaz Tenochtitlán fő tzompantlija, az az építmény, amelyen az aztékok foglyul ejtett, feláldozott és lefejezett ellenségeik fejét helyezték el.

 Tzompantli ábrázolása Diego Durán kódexében

Manuel Gamio, a mexikói régészet legelső generációjának nagy alakja a Templo Mayor feltételezett helyszínén 1913-ban megkezdett ásatásai során már rábukkant az egyik korai krónikás, Bernardino de Sahagún által is említett építmény alapozására, majd a mexikóvárosi metró építése során az ismét előkerült, de a város központja alatt rejtőző hajdani azték szentélykörzet az ott álló későbbi épületek miatt feltárhatatlan volt. Ez a helyzet a Templo Mayor feltárása után sem változott meg, a szomszédos utcák koloniális házaiba legfeljebb keskeny, több méter mély kutatóárkokat lehet mélyíteni, amelyekbe kötélen engedik le a feltárásban résztvevőket.

Tzompantli maradványai mai épületek alatt (forrás INAH)

Egy ilyen kutatóárok mélyén bukkantak a régészek a már korábbról ismert négyszögletes talapzatra, s ami igazán érdekes, egy olyan ráhelyezett kerek építményre, ami mészből, homokból és vulkáni tufából álló habarccsal összekötött emberi koponyákból állt, azaz eredeti állapotában hasonló lehetett ahhoz a kőből rakott és mészstukkó fejekkel borított építményhez, amit korábban a Templo Mayor sarkánál tártak fel.

Emberi koponyák a tzompantli maradványai között (forrás INAH)

Eddig összesen harmincöt habarcsba ágyazott koponyát találtak, de a még feltáratlan rétegekben sokkal többre számítanak a kutatók. A koponyák javarészt fiatal férfiaké voltak, de akadnak közöttük női- és gyermekkoponyák is. Egyeseket közülük halántékukon átfúrtak, egyértelmű bizonyítékaként annak, hogy a spanyol krónikások által is megörökített tzompantlira fűzték fel őket. Magát a szerkezetet tartó függőleges oszlopok lenyomatait ugyancsak megtalálták a régészek. Az építészeti összefüggésekből arra is fény derült, hogy a tzompantli a Templo Mayor hatodik, 1486–1502 közötti, azaz utolsó előtti átépítéséhez tartozott, és felfedezésével a krónikások által meglehetős pontossággal leírt tenochtitláni szentélykörzet létesítményeinek egy újabb mozaikdarabja került a helyére.

A tzompantlit tartó cölöpök lenyomatai (forrás INAH)