Mi történt volna ha Kolumbusz mindhárom hajója odavész a végtelen óceánon vagy ha Amerika felfedezését követően az aztékok és az inkák olyan eredményesen szállnak szembe a hódítókkal, ahogy a kínai és a japán császárság verte vissza évszázadokon át az európai behatolási kísérleteket?
Vajon a kontinens őslakói előbb-utóbb beépítették volna eszköztárukba az egyébként általuk is ismert és használt kereket, és a víz, valamint a szél, no meg persze magának az embernek az energiáját kihasználva olyan gépeket állítottak volna elő, amelyek jelentős technológiai ugrást tettek volna lehetővé megsokszorozva az általuk előállított termékek mennyiségét és fajtáját?
Netalán egy idő után képesek lettek volna a vas olvasztására is elegendő hőfokot előállítani, hogy a kő-, illetve bronzkorból átlépve eljussanak az egészen más lehetőségeket kínáló vaskorszakba?
Valamikor az egész kontinensen, vagy legalábbis a magaskultúrák körében általánossá vált volna az írás, valamint a pénz használata, megalapozva egy sokkal hatékonyabban működő gazdaságot és államot?
Vagy az őshonos amerikai népek megmaradtak volna a birodalomépítés és szétesés végtelen körforgásában, nem tudván meghaladni évezredekkel korábban kialakult technikai színvonalukat, netalán egyszer csak korábbi korlátaikat áttörve valamilyen óvilágihoz hasonló társadalmi formációt hoztak volna létre?
Esetleg valami egészen másfélét?
Mindezeket már soha nem tudhatjuk meg. Azt azonban éppen az ősi amerikai népek tanították meg számunkra, hogy mindezen technikai vívmányok nélkül is létre lehet hozni virágzó civilizációkat, sőt hatalmas birodalmakat. S ha így történt, az már valóban izgalmas, igazi válaszokkal kecsegtető kérdés, hogy milyen tényezőkben keresendők egy magaskultúra kialakulásának elengedhetetlen feltételei.
Adobetéglákból emelt, agyagdomborművel díszített piramis, Huaca Arco Iris, Peru (a szerző felvétele)
Ez az, ami miatt igazán érdekes az európai behatolás előtti amerikai népek, különösen a fejlett civilizációk tanulmányozása, mert azok olyan tesztlaborhoz hasonlóak, melyben külső, idegen hatások nélkül lehet vizsgálni olyan folyamatokat, amelyek segítenek megérteni az emberiség bizonyos korszakainak közös sajátosságait, olyanokat, melyek egyaránt jellemezték az eurázsiai ókori civilizációkat és az Újvilág magaskultúráit.
Egyfelől ezeket az ősi Amerikában is tetten érhető közös sajátosságokat, az intenzív mezőgazdaságon alapuló társadalmi fejlődést, a monumentális építészet jellegzetességeit és az ahhoz kapcsolódó vallási képzeteket szedi csokorba az érdeklődőknek ezúttal ajánlott Égi királyok – Földi istenek című kötet, másfelől azt mutatja be, melyek voltak az amerikai magaskultúrák közös vagy éppen egyedi sajátosságai.
Kőből rakott, mészstukkó domborművekkel díszített maja piramis szentélyének bejárata Ek Balam, Mexikó (a szerző felvétele)
Azaz míg például mind mezoamerikai, mind andesi népek körében megfigyelhető, hogy uralkodóikról úgy tartották, haláluk után istenként születnek újjá, isteneik pedig a földre, sőt az alvilágba leszállva vesznek részt az emberek életének alakításában – erre utal a kötet címe –, addig olyan fontos kulturális vívmányokban nem osztoztak, mint a fémművesség, az írás vagy éppen a pénz használata.
Hogyan lehetséges, hogy a fémművesség Északnyugat-Argentínától egészen Costa Ricáig, sőt Nyugat-Mexikóig létezett, miközben Mezoamerika többi népe, köztük a maják szinte a kőkorban éltek? Egyelőre arra sem ismerjük a választ, hogy míg a „kőkorszaki” maják teljes értékű írást hoztak létre, addig a velük erős gazdasági, sőt dinasztikus kapcsolatokat őrzi Teotihuacánban ennek nyomát sem látjuk. Az is nehezen érthető, hogy egy olyan hatalmas birodalom, mint az inkáké miképpen létezhetett fejlett írásbeliség, pénz és piacok nélkül, míg a vele egykorú azték számára mindez, ha nem is óvilági szinten, de rendelkezésére állt.
Egyes itt felvetett kérdésekre egyelőre csak ráirányítani tudjuk a figyelmet, míg másokra már választ is kínál ez a most napvilágot látott kötet.
A kötet bolti forgalomba nem kerül, megrendelhető: jns.gyarmati@gmail.com
