1987 elején lövések zaja verte fel az észak-perui tengerpart egyik kis falujának éjszakai csendjét. Rendőrök hatoltak be az egyik falubeli házába. Az eredmény egy halálos sebesülés a falusiak oldalán és tucatnyi aranyozott rézből készült tárgy a rendőrök zsákmányaként.
A tragikus eset előzményeként a falusiak a közelben álló piramisok egyikében egy kivételesen gazdag sírra bukkantak. Persze nem véletlenül. Ősi városok és sírok fosztogatásának Peruban évszázados hagyománya van. Ez történhetett „ipari méretekben”, ahogy a 16. századi spanyolok mosatták el a mögötte futó Moche folyóval a legnagyobb piramis, a Huaca del Sol jó részét, vagy éppen „kisipari módszerekkel”, helyi parasztokból lett huaquerók által használt vasrudakkal.
1986 végére a huaquerók már teljesen feltúrták a Sipán körüli temetőket. Általában agyagedényeket, gyöngyöket vagy réztárgyakat hoztak felszínre, és adtak tovább a környéket járó régiségkereskedőknek. Egy csoportjuk ekkor úgy döntött, hogy visszatér a sipáni piramisokhoz abban a reményben, hogy egy gazdag sírra bukkannak. A három piramis közül a legkisebbet, egy kb. tíz méter magas dombot választottak, melynek a tetejéhez közel kezdtek egy aknát mélyíteni.
A sipáni piramisok hipotetikus rekonstrukciója. A kirabolt és a feltárt sírok a temetkezési platform különböző építési fázisaihoz tartoztak (Forrás Gold aus dem Alten Peru. Die Königsgräber von Sipán 81. ábra, Bonn, 2001)
Csaknem 8 méter mélyen jártak, amikor egy februári éjszakán vízszintesen elhelyezett gerendákra bukkantak. Amint ezt a réteget áttörték, egy soha nem látott gazdagságú leleteket rejtő sírkamrában találták magukat. Ettől kezdve felgyorsultak az események. A páratlan leletek közvetítőkön keresztül limai és külföldi magángyűjteményekbe vándoroltak, ami pedig azonnal nem kelt el azt a huaquerók őrizték. A nagy fogásnak persze gyorsan híre ment, végül a rendőrök lecsaptak a sírrablókra.
Amikor a lefoglalt leleteket Walter Alva, a közeli Lambayeque város múzeumának igazgatója elé tárták óriási volt a megdöbbenése. Milyen tárgyakat rejthetett a sír, ha a maradékok között két aranyozott jaguármaszk és egy féldrágakő berakású aranyfej is volt?
A rendkívüli felfedezést követően a környékbeli lakosságot valóságos aranyláz kerítette hatalmába. Ásókkal, lapátokkal, rostákkal felfegyverkezett férfiak, asszonyok és gyerekek rohanták meg a piramist, hogy a huaquerók által esetleg hátrahagyott leletek után kutassanak. Ismét a rendőröknek kellett közbeavatkozniuk, hogy megakadályozzák a piramisok teljes szétdúlását. A Brüning Múzeum helyszínre érkező régészeit döbbenetes látvány fogadta. Mindenfelé hatalmas lyukak tátongtak, ráadásul a falusiak „felülről” odaküldött sírrablóknak tekintették őket, akik nemcsak egyik társuk halálát okozták, de még kincseiket is el akarták rabolni. Az ásatás első heteiben éjjeli őrjáratokat kellett tartani, és riasztólövésekkel távol tartani az állandóan felbukkanó huaquerókat, akik minden éjjel újabb és újabb gödröket vájtak a piramisba. Valóságos versenyfutás alakult ki a régészek és a sírrablók között.
A feltárás alatti sipáni temetkezési platform a korábbi rablójáratokkal. A platform tetején látható építmény jelzi a régészek által feltárt sír elhelyezkedését (A szerző felvétele)
Amikor a régészek megtisztították a feldúlt piramist, egy homokkal és kővel feltöltött 5×5 m-es területre figyeltek fel. Feltárása során már négy méter mélyen jártak, amikor egy 20 év körüli férfi csontvázára bukkantak. A halottat rézből készült sisakkal és pajzzsal temették el, és ami a legmegdöbbentőbb volt, hiányzott az egyik lába. Az ifjú harcos feladata talán egy előkelő úr örök álmának őrzése volt. A kutatók ekkor még nem tudták, milyen közel járnak a megfejtéshez. Alig 50 cm-rel e sír alatt vízszintes gerendákkal fedett üregre bukkantak. Ez igen hasonló volt a kirabolt sírhoz, és az alatta fekvő rétegek érintetlenek voltak. Itt tehát egy érintetlen sírnak kellett lennie! Kevéssel a gerendák alatt nyolc ismeretlen rendeltetésű rézszalag került elő, melyek egy téglalap alakú terület sarkait és oldalainak középpontját jelölték ki.
A sipáni 1. sír szerkezete (Forrás: Gold aus dem Alten Peru. Die Königsgräber von Sipán 380. ábra, Bonn, 2001)
A felfedezést döbbent csend követte, majd valaki megszólalt. Egy koporsó! Egy érintetlen koporsó! De lehetett-e egyáltalán koporsó? Moche sírokban eddig csak sásból font kötéllel összekötött nádkoporsókat találtak. Ha itt valóban egy rézveretes fakoporsóról van szó, akkor az igen előkelő halottat rejthet. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy egy deszkákból összerótt 2,2×1,25 m-es ládáról van szó. Amint eltávolították a fedelet egy vöröses színű szervesanyag-rétegre bukkantak, három szőttesből álló halotti lepel elporladt maradványaira. A halotti lepel alól – számtalan, csupán nagy gondossággal szétválasztható rétegben – aranyból, ezüstből, különböző anyagú gyöngyökből, színes tollakból készült halotti mellékletek korábban elképzelhetetlen tömege bontakozott ki.
A Sipáni Úr feje körül elhelyezett halotti mellékletek, fül- és orrdíszek, nyakláncok Forrás: Gold aus dem Alten Peru. Die Königsgräber von Sipán 116. ábra, Bonn, 2001)
A sok ezernyi lelet közül legfigyelemreméltóbbak az elhunyt kezeiben tartott jogarszerű tárgyak voltak. Egyikük fejrészén gazdag viseletű harcos domborműve látható, amint buzogányával egy fogolyra sújt le, miközben másik kezével a haját ragadja meg. Ez és minden más lelet egyértelműen arra utal, hogy a Sipáni Úrnak elkeresztelt személy uralkodó volt, az első régészek által megtalált moche király.
Hatalmi szimbólum a Sipáni Úr sírjából. Museo Tumbas Reales de Sipán, Lambayeque (Forrás: Gold aus dem Alten Peru. Die Königsgräber von Sipán 129. ábra, Bonn, 2001)
Paradox módon éppen a sírba helyezett óriási tömegű fémtárgy okozta korróziónak tulajdonítható, hogy magából a Sipáni Úrból alig maradt valami. A csekély mennyiségű megőrződött csontmaradvány tanulmányozásából kiderült, hogy a halott 35-45 éves férfi volt, akinek a magassága 166 cm lehetett. Ez a maga korában igen nagy termetnek számított. A csontok jó egészségi állapotról és táplálkozásról tanúskodtak, ami egybevágott a halott magas társadalmi rangjával. A halál okát nem sikerült megállapítani, külső sérülésre utaló nyomot nem találták, az egyetlen elváltozás a koponya torzítása volt. Ez a csecsemőkorban végrehajtott deformálás igen általános volt a spanyol hódítás előtti perui népeknél. A csontok és a leletek vizsgálata alapján a Sipáni Úr i. sz. 260–300 körül hunyt el.
Sírja és leletei hamarosan Peru egyik legnagyobb szenzációjává váltak, és a helyszín valóságos zarándokhely lett, míg az onnan és a később ugyanott feltárt tucatnyi hasonló sírból napvilágra került leletek számára külön múzeumot létesítettek Museo de Tumbas Reales Sipan néven (http://www.museotumbasrealessipan.pe/).
A sipáni ásatásokról és a moche civilizációról további részletek a hónap végén megjelenő Égi királyok – Földi istenek című kötetben
