Előző, blogindító bejegyzésemből is kitűnhetett, hogy a maja kultúrában mennyire meghatározó szerepet játszott az írás és az időszámítás. Noha számos ősi mezoamerikai civilizációban jelen volt mindkettő – kialakulása jóval a maja civilizáció felvirágzása előtt, legalább az i. e. I. évezred második felében megkezdődött a zapotékok, sőt talán már az olmékok körében –, egyetlen más őshonos amerikai kultúra sem fejlesztette olyan tökélyre, mint a maják. Egyedül ők voltak azok, akik egyfelől olyan teljes értékű írást hoztak létre, amellyel nem csupán helyeket, személyeket, eseményeket tudtak megnevezni – ahogy pl. az aztékok –, hanem történeteket is képesek voltak elmesélni, másfelől olyan időszámítási rendszert alkottak, amelynek segítségével nem csak ciklikusan ismétlődő dátumokat rögzíthettek, hanem egy általuk választott dátumtól, i. e. 3114-től kezdve napnyi pontossággal rögzítették a számukra fontos vélt vagy valós eseményeket. Nem csoda, hogy gyakran az idő megszállottjaiként vagy éppen uraiként aposztrofálták őket (Épp ezzel a címmel nyílt meg nemrégiben a Pennsylvaniai Múzeum kiállítása).
K’ahk Uti’ Witz’ K’awiil copáni uralkodó sírjában talál edény (forrás William Fash: Scribes, Warriors and Kings)
A későbbi bejegyzésekben még bőségesen esik majd szó a maja civilizáció e két meghatározó sajátosságáról, ezúttal azonban az első bejegyzésnek ahhoz a momentumához kanyarodnék vissza, ami tudományos szempontból sokkal egyedülállóbb, mint ami miatt Xultún a médiába került. A különböző témájú feliratok szinte mindenütt jelen vannak a maják által létrehozott alkotásokon, az épületeket díszítő domborműveken, az előttük felállított sztéléken éppúgy, mint az ünnepi edényeken és a sírmellékletként szolgáló tárgyakon, alkotóikról, létrejöttük körülményeiről mégis alig tudunk valamit.
Ha pusztán a maja írás bonyolultságát tekintjük, abból is nyilvánvalónak tűnik, hogy olyan magas fokú felkészültséget igényelt, ami csak kevesek sajátja lehetett, így az aj tz’ibnek, vagyis a festés embereinek nevezett írnokok a maja társadalom elitjéhez tartozhattak. A xultúni freskón ezért ábrázolhattak együtt és azonos méretben – a maja művészetben a társadalmi rangkülönbségeket a megjelenített személyek eltérő méretével is kifejezték – a város uralkodójával együtt egy írnokot. A maja írástudók kiemelkedő társadalmi rangjára utal a hondurasi Copán egyik uralkodójának a maja civilizáció leghosszabb szövegét felvonultató Hieroglifák Lépcsője alatti piramisból előkerült sírja is, amelyben az uralkodói hatalmat szimbolizáló tárgyak mellett egy őt magát írnokként ábrázoló tálat, legalább egy szétmállott kódexet és tíz festéktartó tégelyt találtak. A maja írnokok ilyen tégelyeket használtak a kódexek festéséhez, amelyekre ecsettel vitték fel a hieroglifákat.
Ugyancsak Copánban tártak fel egy olyan épületet, amely a rajta talált díszítőelemek és írásjelek alapján egy írnok lakóhelye volt. A városközponttól kissé távolabb elhelyezkedő épületegyüttes részét képező palota feltűnően magas színvonalú kivitele és a belsejében talált hieroglifikus felirattal díszített pad egyértelműen arra utal, hogy tulajdonosa a társadalom legfelső rétegéhez tartozott, ezzel is megerősítve, hogy maja írnokok az uralkodócsaládok tagjai közül kerültek ki.
Copán, Az Írnok háza
