Előző bejegyzésemben már utaltam rá, hogy a Drezdai kódex segítségével Förstemann sikeresen tárta fel a maja matematika alapelveit, de ugyancsak Landa adatait felhasználva azt is bizonyítani tudta, hogy léteztek nagy, egymásra épülő időszámítási egységek is. Ez a felismerés a maja városokban összegyűjtött datált feliratokkal együtt fontos lökést adott az igen összetett, egyszerre három különböző rendszert is alkalmazó maja időszámítás megismerésének. Minthogy ennek ismerete nélkül nem alkothatunk fogalmat arról, hogyan vélekedtek a maják a manapság oly népszerű világvége kérdéséről, lássuk a maja időszámítást alapvonalaiban.
A három rendszer közül kettő újra és újra ismétlődő, ciklikus időszámítás volt. A tzolk’innak nevezett 260 napos rituális vagy szent év 20 névvel ellátott nap és 13 szám kombinációjából állt, olyanformán mintha mi így határoznánk meg valamely időszakot: 1 hétfő, 2 kedd, 3 szerda stb. A tzolk’in első napja az 1 Imix volt, amit 2 Ik követett egészen 13 Benig, amikor a számsor újrakezdődött, miközben a napnevek folytatódtak, tehát a következő nap az 1 Ix volt, egészen addig, míg ismét az 1 Imix nem következett. Ennek a naptárnak a racionalitása nem ismert, de már a maja kultúra felvirágzása előtt, a legkorábbi mezoamerikai civilizáció, az olmék hanyatlását (i. e. I. évezred második fele) követő ún. epi-olmék és oaxacai emlékeken is megjelent, és még a mai hegyvidéki maja sámánok is használják időjárásjóslás céljából.
A tzolk’in év hónapjainak maja írásjegyei
A számunkra sokkal inkább érthető funkciójú 365 napos napév vagy haab 18 húsznapos hónapból és az év végéhez csatolt öt napos rövid hónapból állt (noha a maják tisztában voltak azzal, hogy a tényleges csillagászati év negyed nappal hosszabb, nem próbálták meg kiküszöbölni a hibát, így az évszakok idővel „elcsúsztak”). Az év 1 Pop nappal kezdődött, amit 2 Pop követett, egészen 19 Popig, ahogy mi Január 1-jét, Január 2-át stb. mondunk. A következő nap azonban nem a 20 Pop volt, hanem a következő hónap, az Uo „nulladik” napja.
A év haab év hónapjainak maja írásjegyei
A két ciklikusan ismétlődő év párhuzamosan futott, ennél fogva egy adott nap meghatározható volt a kétféle ciklus egy-egy napjával is. A maják így jelölték meg a 2012. december 21-én lezáruló nagy időszámítási ciklus kezdetét is 4 Ahau 8 Cumku napként. Mivel a tzolk’in és a haab év nem egyenlő hosszúságú, egy-egy napjuk, pl. a 4 Ahau 8 Cumku dátum 52 évenként csak egyszer eshetett egybe. Ezt az 52 éves periódust hívták naptárkörnek. Ez az időszámítási mód Mezoamerika legnagyobb részében használatos volt, és nagy fontossággal bírt nem csak a maja, hanem a spanyol hódítás kori azték időszámításban is. Hátránya az volt, hogy egy adott dátumot kizárólag az 52 éves cikluson belül lehetett meghatározni. Ez az azték kori események időpontjának meghatározásában nem okoz feloldhatatlan problémát, mivel az azték történelem mindössze két évszázada alatt a naptárkör egy adott napja legfeljebb négyszer fordulhatott elő, és így egy ezzel a módszerrel meghatározott dátum egyéb adatok, pl. az ugyanazon tárgyon található uralkodói névglifa alapján megfeleltethető a mi Gergely-naptárunknak.
A tzolk'in és a haab év kombinációjából létrejövő 52 éves naptárkör
Az évezredes maja történelemben ez azonban nem lenne megoldható, ha maguk a maják nem siettek volna segítségünkre az ún. hosszú időszámításukkal. Ez az előbbi kettővel szemben lineáris időszámítás, amely az előbb említett 4 Ahau 8 Cumku naptól kezdve számlálja a napokat oly módon, hogy a kezdő dátumtól eltelt napokat különböző hosszúságú egységek szerint csoportosítja a kinnek nevezett egy naptól a 20 napos uinalon, a 360 napos tunon és a 7200 napos (kb. 20 év) katunon át a 144 000 napnak, azaz kb. 400 évnek megfelelő baktunig bezárólag, hasonlóan ahhoz, ahogy mi a Krisztus születésétől eltelt időt tartjuk számon az azóta eltelt évezredek, századok, évtizedek, évek, hónap és napok számával. Minthogy a tzolkin és a haab év adott napja mellett a maják a hosszú időszámítás szerinti dátumot is rávezették kis túlzással mindenre, ami csak a kezük ügyébe került, ezért minden más ősi amerikai népnél pontosabb ismeretekkel rendelkezünk a maja történelem eseményeinek időpontjáról. A legfontosabb datált emlékek a csaknem minden maja városban megtalálható kősztélék, a rájuk vésett feliratokat látták el a dátumot tartalmazó ún. bevezető sorozattal. A kódexekből nyert ismeretei alapján ismét csak Förstemann volt az, aki 1894-ben elsőként tudta elolvasni a Stephens által felfedezett Copán 7. sztéléjén található bevezető sorozat hosszú időszámítás szerinti dátumait.
A 9.17.5.0.0 6 Ahau 13 Kayab napján, azaz i. sz. 775. december 29-én felállított C-sztélé Quirigua városában
Mindezek után „csupán” annyi volt hátra, hogy a maja hosszú időszámítás szerinti dátumokat sikerüljön a Gergely-naptárral megfeleltetni. Ez nem sokkal később, 1905-ben következett be, amikor Joseph T. Goodman, ismét csak Landa, illetve mások által közölt történeti adatok alapján megállapította, hogy a hosszú időszámítás 11 (baktun) 16 (katun) 0 (tun) 0 (uinal) 0 (kin) időpontja 1539. november 13-nak felel meg. Ettől kezdve szinte valamennyi klasszikus kori (i. sz. 3–10. század) datált maja emlék kora napra pontosan meghatározható volt. Így az is, hogy a maja világ 4 Ahau 8 Cumku napján történt megteremtése i. e. 3114-ben következett be.
Az utolsó maja világ megteremtésének dátuma (13.0.0.0.0. 4 Ahau 8 Cumku) a quiriguai C-sztélén
