Xultún egyike a guatemalai őserdőben több mint ezer éve elhagyatottan megbúvó maja városoknak. Egy a sok száz közül. Ha nem 2012-t írnánk, nemhogy az internetes lapok címoldalára, de még a jelentősebb ismeretterjesztő folyóiratok hasábjaira sem igen kerülhetne fel. Pedig az elmúlt év során valóban egyedülálló leletre bukkantak a régészek a város egyik, kincskeresők által megbolygatott épületében.
Az épület őserdő által benőtt maradványai a műkincsrablók által vágott alagúttal
Gazdag, s persze érintetlen sírok reményben több mint egy évszázada fosztogatják műkincstolvajok a Guatemala és a szomszédos országok elhagyatott vidékein rejtőző ősi romokat. Csodaszép edényeket, jáde faragványokat, obszidián tárgyakat rejtő sírok mellett vagy éppen helyett időnként sokkal különlegesebb leletekre bukkannak. Ezeket aztán mégis otthagyják. Falfestményeket és feliratokat ugyanis nem olyan könnyű eltávolítani, még kevésbé a műkincspiacon eladható állapotban megőrizni. Így azok megvárják a régészeket, akik a fosztogatók áldásos tevékenysége nélkül talán csak évszázadok múltán bukkannának rájuk.
Ez történt pár évvel ezelőtt a Xultúntól mindössze néhány kilométerre található San Bartolóban is, ahol olyan, a xultúniaknál is fantasztikusabb falfestményre bukkantak, amely a maja világkép alakulásába ad bepillantást, ám az mégis csupán a tudomány világában vált szenzációs felfedezéssé.
Mi juttatta akkor épp a Xultúnban talált freskókat a legnagyobb sajtóorgánumok lapjaira? Nem elsősorban egy valóban tudományos újdonságnak számító, feltehetően a helyi uralkodócsaládhoz tartozó írnokot ábrázoló részlet, hanem az egyik falat borító matematikai számításokat tartalmazó számsorok és írásjegyek.
Gazdag, s persze érintetlen sírok reményben több mint egy évszázada fosztogatják műkincstolvajok a Guatemala és a szomszédos országok elhagyatott vidékein rejtőző ősi romokat. Csodaszép edényeket, jáde faragványokat, obszidián tárgyakat rejtő sírok mellett vagy éppen helyett időnként sokkal különlegesebb leletekre bukkannak. Ezeket aztán mégis otthagyják. Falfestményeket és feliratokat ugyanis nem olyan könnyű eltávolítani, még kevésbé a műkincspiacon eladható állapotban megőrizni. Így azok megvárják a régészeket, akik a fosztogatók áldásos tevékenysége nélkül talán csak évszázadok múltán bukkannának rájuk.
Ez történt pár évvel ezelőtt a Xultúntól mindössze néhány kilométerre található San Bartolóban is, ahol olyan, a xultúniaknál is fantasztikusabb falfestményre bukkantak, amely a maja világkép alakulásába ad bepillantást, ám az mégis csupán a tudomány világában vált szenzációs felfedezéssé.
Mi juttatta akkor épp a Xultúnban talált freskókat a legnagyobb sajtóorgánumok lapjaira? Nem elsősorban egy valóban tudományos újdonságnak számító, feltehetően a helyi uralkodócsaládhoz tartozó írnokot ábrázoló részlet, hanem az egyik falat borító matematikai számításokat tartalmazó számsorok és írásjegyek.
A fosztogatók által napvilágra hozott falfestmény, középen a feltételezett írnok, jobbra a város uralkodója
Ezek olyan, különböző égitestek ciklusaira vonatkozó, az ún. maja hosszú időszámítás szerint kifejezett dátumokat tartalmaznak, melyek közül a legtávolabbi a számítások időpontjához (i. sz. 813–814) képest csaknem 7000 évvel később bekövetkező eseményekre utal. Ha pedig így van, akkor a maják mégsem jósolták meg a 2012 decemberére beharangozott világvégét? Ez a néhány glifa tehát, ami Xultúnt a mediaérdeklődés homlokterébe állította.
Ezek olyan, különböző égitestek ciklusaira vonatkozó, az ún. maja hosszú időszámítás szerint kifejezett dátumokat tartalmaznak, melyek közül a legtávolabbi a számítások időpontjához (i. sz. 813–814) képest csaknem 7000 évvel később bekövetkező eseményekre utal. Ha pedig így van, akkor a maják mégsem jósolták meg a 2012 decemberére beharangozott világvégét? Ez a néhány glifa tehát, ami Xultúnt a mediaérdeklődés homlokterébe állította.
Az épület falára festett dátumok, jobbról a második a legtávolabbi, csaknem 7000 évvel későbbi eseményre utaló dátum
Még néhány hónapig ugyanis „hívőket” és „hitetlenek” egyként foglalkoztatja a kérdés: az ősi maják valóban világvégét jósoltak 2012-re. S ha megjósolták, akkor valóban be is következik? Ha pedig bekövetkezik, mi jön utána? Egy újabb „világ” kezdődik? Vagy ez az utolsó világ vége lesz?
Ahhoz, hogy mindezt megérthessük előbb olyan alapvető kérdésekre kell választ találnunk, hogy működött egyáltalán az ősi maják időszámítása, hogyan olvashatók el a felirataik? Milyen volt a világképük, mely szerint megjósolták vagy éppen tagadták a világ végességét? És egyáltalán kik is voltak és kik ma a maják, és milyen is volt a több mint ezer évvel lehanyatlott civilizációjuk?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Néprajzi Múzeum 2012 szeptemberében induló előadássorozata, hogy az előadások végén visszajussunk az alapkérdéshez: valóban itt a vége?
Még néhány hónapig ugyanis „hívőket” és „hitetlenek” egyként foglalkoztatja a kérdés: az ősi maják valóban világvégét jósoltak 2012-re. S ha megjósolták, akkor valóban be is következik? Ha pedig bekövetkezik, mi jön utána? Egy újabb „világ” kezdődik? Vagy ez az utolsó világ vége lesz?
Ahhoz, hogy mindezt megérthessük előbb olyan alapvető kérdésekre kell választ találnunk, hogy működött egyáltalán az ősi maják időszámítása, hogyan olvashatók el a felirataik? Milyen volt a világképük, mely szerint megjósolták vagy éppen tagadták a világ végességét? És egyáltalán kik is voltak és kik ma a maják, és milyen is volt a több mint ezer évvel lehanyatlott civilizációjuk?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Néprajzi Múzeum 2012 szeptemberében induló előadássorozata, hogy az előadások végén visszajussunk az alapkérdéshez: valóban itt a vége?
