1520 áprilisában az azték fővárosban tartózkodó spanyol conquistadorok vezére, Hernán Cortés váratlan hírt kapott. Már maga a hírforrás, Moctezuma azték uralkodó, meglepetést kelthetett, de igazán fenyegető a hír tartalma volt: a kubai kormányzó csapatokat küldött a vele szembeszegülő Cortés elfogására. A támadás visszaverése érdekében Cortés kénytelen volt 250 katonájával a Mexikói-öbölhöz vonulni, és egyik alvezérére bízni tenochtitláni pozíciójának biztosítását. Miután a tengerparton vereséget mért az ellene küldött seregre, és annak egy részét maga mellé állította, sietősen visszaindult Tenochtitlánba, ahol hátrahagyott emberei szorult helyzetbe kerültek azt követően, hogy egy azték ünnep során több ezer aztékot mészároltak le. Hogy gyorsabban haladjon, katonái egy részével hátrahagyta a betegeket, valamint a felszerelést azzal, hogy ez az 550 fős, különböző mexikói indián népcsoporthoz tartozó kísérőket is magában foglaló egység kövesse őt az azték fővárosba.

Hernán Cortés (1485-1547)

Ez a csapat azonban soha nem érkezett meg, ugyanis az az aztékokkal szövetséges acolhuák foglyul ejtették, majd feláldozták őket. Amint Cortés rendezte sorait, katonai egységet küldött a bűnös város elpusztítására, melynek lakói még a spanyolok megérkezése előtt ciszternákba vetették szent tárgyaikat és a spanyoloktól zsákmányolt tárgyakat, majd elmenekültek. A városba érkező spanyolok nem csak társaik egyes, templomokban áldozatként elhelyezett javaira bukkantak rá, hanem azok és ugyancsak feláldozott lovaik oltárokra terített bőrére is, sőt az egyik, minden bizonnyal börtönként szolgáló épület falán szénnel írott üzenetet is találtak: "itt sínylődött a szerencsétlen Juan Yuste", egyik foglyul ejtett társuk. A spanyolok végül utolérték és megölték a menekülőket, majd újjáalapították a várost, és az egykori azték szélistennek, Ehécatl-Quetzalcóatlnak szentelt piramistemplom tetején Szűz Máriának állítottak emléket. A helyet azóta tisztelik Santa María Tecoaque néven.

Ehécatl-Quetzalcóatl templompiramisa Santa María Tecoaquéban

A jelenleg is zajló feltárások nemcsak a spanyol beszámolók, köztük Cortés egyik V. Károlynak írott levelének hitelességét igazolták, hanem további igen fontos és hátborzongató részletekkel egészítették ki azokat. A város több pontjáról kerültek napvilágra emberáldozatok kétségbevonhatatlan bizonyítékai. Mindenekelőtt az a 14 koponya, amelyet a főpiramis talapzatánál találtak. A halántékán átfúrt hét férfi és hét női koponyát az ún. tzompantlira, koponyaállványra (lásd a Koponyák a falban című blogbejegyzést) fűzték fel. A város egy másik pontján talált leletekből rekonstruálni lehetett az emberáldozatok folyamatát is. Eszerint hatalmas máglyát raktak, és a még parázsló hasábokra vetették a foglyokat, majd még élve kivágták a szívüket. A csontokon talált vágásnyomok alapján az izmokat eltávolították róluk, ami arra utal, hogy a feláldozottak húsából fogyasztottak. A szertartás végeztével az áldozatok személyes tárgyaival együtt a csontokat ismét a hamuba vetették. Az ásatásból előkerült leletek között nem csupán áldozati kések fordultak elő, hanem egy olyan láda is, amelyben az áldozatok szívét helyezték el.

Feláldozott spanyol nő koponyája (Forrás AP)

Emellett olyan, helyben készült agyagszobrocskák is napvilágra kerültek, amelyek európai viseletű és antropológiai jegyeket mutató embereket ábrázoltak, továbbá a régészek rábukkantak azokra a ciszternákra is, amelyekbe a Cortés büntetőexpedíciója elől menekülő indiánok a spanyoloktól elszedett tárgyakat hajították.

Európai viseletű agyagszobrocskák (Fotó Melitón Tapia, INAH)

A spanyol beszámolók alapján az áldozatokra 1520 augusztusa és 1521 márciusa között került sor, amikor az azték ünnepkör egy-egy istennek szentelt ünnepe adott alkalmat a foglyok újabb és újabb csoportjának feláldozására. Az áldozat célja az lehetett, hogy a betolakodók feláldozásával kérjenek védelmet isteneiktől a hódítókkal szemben.

A csontmaradványok biológiai vizsgálatai arra is fényt derítettek, hogy a spanyol katonákon kívül Kubába került feketéket és különböző mexikói indián népekhez tartozó személyeket is feláldoztak, sőt az áldozatok között 50 nő és 10 gyermek is volt, de ugyanez a sors várt a helyiek által ismeretlen európai állatokra is.