Évtizedek óta hiába kutattak utána. Attól kezdve, hogy az 1930-as évektől mind nyilvánvalóbbá vált a régészek előtt egy az inkákénál évszázadokkal korábbi perui birodalom léte, szerettek volna rábukkanni valamely uralkodójának sírjára. Számos településén végeztek ásatást, jó néhány, gazdag mellékletekkel ellátott temetkezést tártak fel, ám ezek csupán előkelőket rejtettek. A Wari főváros feltárása során találtak faragott kővel burkolt, nagyméretű, egykoron feltehetően uralkodókat rejtő sírkamrákat is, ám azokat kivétel nélkül kifosztották, valószínűleg még a spanyol hódítás előtti időkben.
Minthogy a hegyvidéki Peru nagy részét uralma alá hajtó Wari Birodalom évszázadokkal (i. sz. 750–1000) megelőzte a spanyolok által megdöntött Inka Birodalmat, írott források híján csakis a régészet segíthet olyan alapvető sajátosságainak megismerésében, mint a társadalmi szerkezete, hatalmi berendezkedése. Ehhez azonban, egyebek mellett, tudományos módszerekkel feltárt, pontosan dokumentált temetkezésekre van szükség.
El Castillo de Huarmey látképe (forrás Internet)
A régészek megjósolhatatlan, de többnyire nem is annyira vak szerencséje ezúttal egy fiatal lengyel régész által vezetett kutatócsoportra mosolygott. A Limától mintegy 270 km-re északra fekvő El Castillo de Huarmeyben folytatott ásatásaik színhelyét évtizedek óta fosztogatták a sírrablók, ami az esetek többségében nem sok jóval kecsegtet. Ám vannak olyan esetek, amikor éppen a kincskeresők tesznek a régészek számára hozzáférhetővé fantasztikus alkotásokat, ahogy az az elmúlt évek maja falfestményei esetében történt, vagy éppen fordítva: saját maguk temetnek el gazdag leleteket rejtő sírokat. A régészek azonban kitartóbbak, türelmesebbek, és gyakran olyan jelekre is felfigyelnek, amelyek a sírrablók figyelmét elkerülik. Ez történt ezúttal is.
A lelőhely feltárás közben (forrás Internet)
A 2010 januárjában megkezdett kutatás első lépéseként légi fotók hagyományosnak nevezhető elemzése mellett képalkotó geofizikai felmérést végeztek a mintegy 45 ha kiterjedésű lelőhely magját alkotó két nagy vályogpiramison, melynek során a közöttük fekvő gerincen a régészek egy olyan, alig észrevehető körvonalra lettek figyelmesek, amiből egy földalatti építményre következtettek. Ez eldöntötte az ásatás színhelyét. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy a korábbi sírrablók éppen ott rakták le a máshonnan kitermelt törmeléket. Ennek az eltávolítása hosszú időt vett igénybe, végül 2012 szeptemberében egy olyan szertartási teremre bukkantak, amelyben egy kőtrón állt, alatta pedig egy kőtörmelékkel lezárt üreg helyezkedett el. A törmelékben egy függőlegesen elhelyezett fabuzogány jelezte az alatta rejtőző mauzóleumot. A 30 tonnányi törmelék eltávolítását követően 54, ülő helyzetben eltemetett, textilbe csavart holttestre bukkantak, a mellettük levő három oldalfülkében pedig egy-egy előkelő halottra.
Aranyozott fülkorongpár (forrás National Geographic)
Halotti mellékleteik – egyebek mellett szárnyas természetfölötti lényeket ábrázoló arany-ezüst fülkorongok, hasonló lényekkel ékesített fatárgyak, arany szövőeszközöket rejtő náddoboz, alabástrom serleg, ragyogóan festett korsó – kétséget sem hagytak afelől, hogy magas rangú nőkről van szó. Ezt támasztotta alá az a hat, nyújtott testhelyzetben eltemetett halott is, akiket minden valószínűség szerint a temetés során áldoztak fel.
Előkelőket ábrázoló polikróm korsók. Balra lelet El Castillo de Huarmeyből (forrás Internet), jobbra a budapesti Néprajzi Múzeum egy hasonló tárgya (ltsz. 73.162.49)
A több mint ezer halotti melléklet egyik legfigyelemreméltóbb darabja az az edény, amely tengerparti harcosok és baltával hadonászó Wari betolakodók küzdelmét ábrázolja. Ez a jelenet újra a tudományos figyelem középpontjába helyezi azt az évtizedes vitát, hogy a hegyvidéki eredetű Wari Birodalom szerepet játszott-e az észak-perui tengerpart legnagyszerűbb civilizációja, a moche bukásában. Az a tény, hogy a tudományos ásatás során eddig soha fel nem tárt halotti mellékletekkel túlvilági útjukra bocsátott nőket olyan palota együttesben temették el, amely éppen a moche civilizáció déli peremvidékén helyezkedett el, arra utal, hogy a határterületre telepített elit tagjairól lehet szó.
Arany szövőeszközöket tartalmazó náddoboz, az andesi nők visszatérő halotti melléklete
Az El Castillo de Huarmeyben feltárt előkelő nők maradványai még egy további különleges sajátosságra derítettek fényt: testükön rovarbábok maradványait sikerült kimutatni. Az ásatók ebből arra következtettek, hogy az elhunytakat a szolgák időről időre kivitték a temetkezési kamrából, hogy a szertartási terem trónjára helyezve vegyenek részt az élők ünnepein. További részletek híján nem tudhatjuk, hogy valóban így történt-e, de azokat az andesi lélekfelfogásról tanúskodó kerámiaábrázolásokat és spanyol leírásokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül, melyek szerint a halott lelke egy légy formájában távozik a testből, s amíg ez meg nem történik, azaz a rovar ki nem kel az elhunyt testéből, addig azt nem lehet végső nyugalomra helyezni.
Az andesi művészetben egyedülálló alabástrom serleg (forrás Internet)
