Ahogy Calakmul neve összeforrott Yuknoom Yich’aak K’ahk’, egyszerűbben Jaguármancs nevével, ugyanúgy a másik maja metropolisz, Tikal neve a hasonlóan kiejthetetlen nevű Jasaw Chan K’awiiléval. Ők vívták a maja történelem százéves háborújának, vagy ahogy másképpen nevezik, a csillagok háborújának mindent eldöntő, Tikal győzelmével végződött ütközetét.

Ha van város, melynek története egészen i. sz. 9. századi bukásáig végigkísérte a klasszikus kori maja civilizációt, az Tikal. Az i. e. I. évezredben már jelentős településnek számító Tikal nem csak hogy túlélte a preklasszikus kor végi nagy összeomlást, hanem kulcsszerepet játszott az új, klasszikus kori kultúra kialakulásában. A későbbi város főterét északról szegélyező templomegyüttes építése már i. e. 350 körül elkezdődött, és ott temették el a város első név szerint ismert, valamikor az i. sz. 1. évszázad végén hatalmon levő uralkodóját, akit további 32  ma ismert uralkodó követett.

A Tikal legkorábbi uralkodóinak sírjait rejtő Északi akropolisz

Tikal első virágkora i. sz. 378-ban kezdődött, amikor több más maja várossal együtt egy a távoli Teotihuacanból érkezett csapat kerítette hatalmába, és egy új, mexikói-maja dinasztiát segített hatalomra. A Tikal vezetésével kialakult új rend csaknem két évszázadig maradt fenn, amikor a Vénusz égi vándorútjának egyik fordulópontján, 562-ben „csillagháborús” támadás érte a várost. A támadó személye ismeretlen, de az elkövetkező évtizedekben a Maja-alföld fölötti hegemónia az új felemelkedő nagyhatalom, Calakmul kezébe került, és megkezdődött Tikal „sötét korszaka”: a 692-ig tartó 130 évből egyetlen datált emlékmű sem ismert.

A közép-mexikói stílusban emelt ún. Teotihuacani nagykövetség Tikalban

A hatalmi viszonyok azonban éppolyan váratlanul vettek újabb fordulatot, mint a korábbi évszázadokban. A calakmuli fennhatóság ellen ismételten lázadó Tikal ugyan 679-ben még olyan súlyos vereséget szenvedett, hogy egy felirat szerint „a levágott fejekből gúlát raktak, a vér tócsában állt”, a fordulat már a küszöbön állt. A megsemmisítő vereséget követően három évvel trónra lépő Jasaw Chan K’awiil 695-ben döntő háborút indított Calakmul ellen. Az augusztus 8-án lezajlott csatáról a tikali uralkodó saját dicsőségére emelt épületein, mindenek előtt saját halotti piramisán ekképpen számol be: „földhöz sújtotta a calakmuli Jaguármancs tűzkő[fegyverét] és pajzsát”.

Jasaw Chan K’awiil győzelmét hirdető dombormű a tikali I. templom szentélyének fából faragott szemöldökgerendáján: a trónon ülő győzedelmes uralkodó fölött a védelmező Jaguáristen, előtte a győzelmi felirata

A felirat ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy sikerült foglyul ejteni a yajaw maant, Calakmul egyik legfontosabb védőistenségét. Ez feltehetően az istenségnek a calakmuli harcosok által a csatába vitt képmása lehetett, de rajta kívül egy magas rangú calakmuli vezetőt is sikerült elfogni.

 A győzelmi felirat legfontosabb része

A tikali palota egyik épületén a győztes uralkodó saját magát jelenítette meg, amint tizenhárom nappal a csata után egy kötélre fűzött hadifoglyot mutat be, feltehetően a két héttel később bekövetkezett feláldozásának előkészítéseként. Ugyancsak egy előkelő fogoly alakját véstek a tikali uralkodó sírjából előkerült egyik csontdarabra. Az egyetlen probléma, hogy a fogoly nevének glifája mindkét esetben olvashatatlanul sérült, így egészen a legújabb kutatásokig kétséges volt, hogy a legyőzött calakmuli uralkodót ejtették-e foglyul (ahogy az előző blogbejegyzésben olvasható, nem Jaguármancs, hanem feltehetően egyik hadvezére került tikali fogságba).

Összekötözött calakmuli fogoly Jasaw Chan K’awiil sírjában talált egyik vésett csonton

Mindent egybevetve a győzelem Calakmul hegemóniájának széthullásához és Tikal katonai hatalmának újjászületéséhez vezetett, ami együtt járt a város minden korábbit felülmúló virágzásával. 8. századi fénykorában tucatnyi vörösre festett piramis uralta a 60 ezer lakosú várost, közöttük a főtéren magasodó 47 méter magas I. piramis, Jasaw Chan K’awiil halotti mauzóleuma, amelybe 734-ben bekövetkezett halála után temették az uralkodót. Sírja azonban egészen 1962-ig rejtve maradt, ahogy maga a város is elnéptelenedett valamikor a 9. század vége körül, és egészen a 19. század közepéig rejtőzött a guatemalai őserdő mélyén. Alaposabb kutatását az a Teobert Maler kezdte meg, aki Habsburg Miksával érkezett Mexikóba, majd Miksa császárságának összeomlásakor, 1865-ben úgy döntött, hogy Mexikóban marad. Egy sor addig ismeretlen maja várost fedezett fel, távolról sem olyan romantikus körülmények között, ahogy mi azt manapság képzeljük: „egész évben úton lenni, vándorolni ezekben az áthatolhatatlan vadonokban valaha volt civilizációk nyomait kutatva... egyfajta áldozatvállalás…” – vallott a korabeli kutatóutak nehézségéről Maler.

Jasaw Chan K’awiil halotti piramisa Maler feltárását követően és ma

Végül is ő lett az, aki tikali kutatásai során megtisztíttatta az őserdő által teljesen benőtt I. piramist, noha arról fogalma sem lehetett, hogy az az egyik legnagyobb tikali uralkodói sírját rejti. Ez csak évtizedekkel később derült ki, amikor Pennsylvaniai Egyetem kutatói nemcsak az épületek legvégső állapotát tárták fel, hanem korábbi épületek után kutatva számtalan alagutat fúrtak azokba, és 1962-ben áttörték az I. piramis talapzatába épített 116. számú sírkamra boltozatát.

A tikali 116. sír 1962-ben feltárás közben, a kép alsó részén az uralkodó jáde nyakékének darabjai

A kamra nagy részét egy kőpad foglalta el, amelyen nagy halom jáde-, kagyló- és gyöngyékszer alatt nyugodott Jasaw Chan K’awiil holtteste. Legszembetűnőbb halotti mellélete a 114 jádegolyóból fűzött nyakéke volt. Életében nem lehetett könnyű viselet a maga összesen 3,9 kg-nyi súlyával. A domborműves sztélékén éppen ilyen, jádegyöngyökből álló, többsoros gallért láthatunk az uralkodók nyakában.

Jasaw Chan K’awiil a guatemalavárosi Antropológiai Múzeumban

A legizgalmasabb felfedezést azonban 37, hieroglifákkal és finoman vésett jelenetekkel díszített csonttárgy jelentette. Ezek egyike a calakmuli foglyot ábrázoló említett faragvány volt, míg egy másik magát az elhunyt uralkodót jeleníti meg, amint Kukoricaisten képében az ún. evezős istenek, a fény és a sötétség patrónusai csónakban az alvilág folyóján szállítják. Talán azért – ahogy azt más uralkodói ábrázolások sejtetik –, hogy a maják szent hegyét szimbolizáló piramisának csúcsán ifjú Kukoricaistenként szülessen újjá.

Jasaw Chan K’awiil ifjú Kukoricaistenként útban az újjászületés felé...